Nem szeretnék dramatizálni, de a helyzetet valóban kritikusnak találom. Röviden arról van szó, hogy a világ legnagyobb közösségi oldalán (ez ugyebár a Facebook a maga közel 3.5M regisztrált felhasználójával – most mindegy is, hogy ebből mennyi a fake profi) az az egyik legáltalánosabb és legelfogadottabb közösségépítő kampánystratégia, ha valamilyen koncepció alapján arra buzdítjuk a résztvevőket, hogy egy nyeremény elnyerésének reményében szóljanak az ismerősiknek, kollégáiknak és gyűjtsenek szavazatokat (ezt Facebook esetén lájk formájában jelenik meg) és aki végül az első lesz, az viszi a fődíjat.

Mindezt meg lehet még támogatni alkalmazással is (ez egy újabb szolgáltatás, amire nagy kereslet van manapság), amely nem csak a szavazást bonyolítja le, hanem a barátok meghívását is elősegíti azáltal, hogy pl. a kedvenc kutyám fényképét feltöltve “feldobja” az éppen aktuális ismerőseim névsorát, hogy hívjam meg őket és buzdítsam szavazásra. Kijelölöm a kívánt neveket vagy mindet és meghívom őket. Tökéletesen működik.

Olyannyira tökéletesen, hogy például a Fressnapf Hungária éppen egy ilyen jól sikerült kampánynak köszönheti, hogy előkelő helyen áll a magyar Facebook oldal toplistán a maga (a cikk írása idején) 197.212 rajongójával.

A magyar ember – mondani szokták – leleményes és a külföldi paid-to-click rendszerekhez hasonlóan (amit annyira elítél az online világ, hogy a Google is alapszabályaiban tiltja pl. az Adsense esetén) elkezdtek “lájk” / “like” csere-bere oldalak, zárt csoportok nyílni. Miről is szól ez?

Egy ilyen zárt kört pár leleményes emberke hív életre és 1-2 hét alatt akár több ezresre is tudnak duzzasztani egy Facebook csoportot. A cél, hogy az aki aktív tagok (ezt is figyelik) meghatározott játékokra (ezt általában a csoport “vezetői” adják meg) szavazni kell. Mivel a csoport nagy létszámmal, koncentráltan szavaz egy versenyre, majdnem biztos, hogy megnyerik a versenyt. Az így megnyert ajándékot pedig már egymás közt sorsolják ki. Aki egy kicsit is ért a matekhoz, az pedig ki tudja számolni, hogy mennyivel több esélye van egy nyerésnek, ha egy ilyen zárt körbe kerül a “szétosztás” – ráadásul úgy, hogy az ilyen csoportban lévő személyeknek általában több profiljuk is van – nem ritkán több tucat(!).

A marketingesek, a kampányt kitalálók és végrehajtók persze arcul vannak csapva, mert minőségi lájkolásokat várnak és nem pedig egy irányított “csordát”, akik adott vezényszóra belájkol valamit és soha többet nem néz az oldal felé sem (EDGE rankról már ne is beszéljünk . Többek közt ezért sem népszerűek a felkattintással foglalkozó vírusmarketing cégek, mert lényegébe ők ugyanezt csinálják csak több száz- esetenként több millió forintért. Az eredmény mindkét esetben alasony minőségi, nem lojális lájkoló és pénzkidobás.

Hogy mi a megoldás? Talán ismét az összefogás, az ilyen csoportok Facebook és hivatalosabb szervek felé való jelentése. Bár ez utóbbira még nem volt, és attól tartok nem is lesz precedensértékű per vagy bírság.

Én, mint olyan tanásadó, akik az első használható eszközként ajánlom ügyfeleimnek a lájkolós-versenyeket, nagy bajban érzem a közösségi média marketinget és nagyon bízom benne, hogy ezt rövid időn belül a szakma saját maga kezelni tudja. Ha nem, akkor az egy újbóli csapást jelent a szakmára és a marketing egészére nézve.

Természetesen már foglalkozunk a problémával a MAMASZ Marketing Klubban is, de egyelőre konkrét megoldásra mi sem jutottunk. Ha lesz ilyen, ígérem megosztjuk a szakmával – ezáltal is segítve a megbízói és a szolgáltatói réteget.

.

.