Talán az utolsó ilyen jellegű blogbejegyzésem ez. Remélem mindenképpen emlékezetes és tanulságos – Főleg, ha valaki tud olvasni a sorok között. Az utóbbi időkben sok impulzus ért és ezekből nagyon sokat tanultam. Többek közt azt, hogy mit vár el a piac, mit várnak el a követők és mit a lojális ügyfelek. Egy tanulságos történet következik arról, hogy miért vagy jobb ember, ha nem azt mondod, amit gondolsz, hanem amit elvárnak tőled.
Szüleim mindig arra tanítottak, hogy legyek kedves mindenkivel és legyek egyszerű. Ez úgy gondolom sikerült – aki ismer, az remélhetőleg kedvel engem. Vagy ha nem, akkor jól megjátszák 
Van egy pénzügyi igazgató barátom, ő mindig azt mondta:
“Norbi csinálj bármit, a lényeg, hogy reggel, amikor felkelsz és a tükörbe nézel, tudj belenézi. Tessen az, amit látsz”.
Amikor eladtam az orvosi szakkifejezéseket fordító szakportálomat és leírtam a “hogyan csináltam” történetemet nem is gondoltam volna, ha egyszer külföldi ügyfelem lesz marketing témában. Volt ugyebár egy Dollárnorbis időszak, ami nagyon bejött az embereknek. Szókimondó, provokatív, megmondó – óriási népszerűsége lett a karakternek és valljuk be, az első milliómat is DollárNorbinak köszönhettem, aki felvezette az első könyvemet.
Aztán komolyodtunk, új oldal, új fényképek.
Az őszinteségem, egyenességem, szókimondásim megmaradt, mert ez mindig is fontos volt az életemben. Nagyon – nagyon sok ember tudna arról mesélni, hogy mennyit segített nekik az, amikor egy tanácsom, tippem őszinte volt és meg sem próbáltam valamire helyeselni, ami szerintem nem volt jó. (Ugye Árpi? )
.
Ez azért van itt, mert fizetnek érte
.
Még az is elment, hogy marketing tanácsadó- és szakértő kollégák állandóan privát leveleket írtak nekem, amikor úgy érezték, hogy megsértettem az ő szuvenír szuverén jogaikat. Utolsó üzenetként azt kommunikálom feléjük, hogy ha majd a Coca-Cola és a Pepsi megegyezik, hogy ki a piacvezető, akkor majd vitatkozhatunk mi is arról, hogy „Ki kicsoda a kisvállalati marketing piacon?”
Ezeket a korábbi impulzusokat azonban tovább fokozta az a megdöbbentő esemény, ami a héten történt velem. Igazából nem is akartam elhinni, hogy egy ilyen ember ilyet ír nekem. Egy általatok is ismert üzletember “hívta fel a figyelmemet” arra, hogy egyik kollégámról milyen jó kis leleplező cikket tudnék írni az ő véleményéből. Vagyis rajtam keresztül akart ártani másnak, ami – akárhogy is vesszük – nem egy egyenes dolog. Itt vesztettem el a hitemet a bizalmamban bizonyos – általatok is ismert, és tisztelt – tanácsadók, szakértők irányában.
Azt már csak félve teszem hozzá, hogy ez az üzletember komoly reputációs károkat szenvedne, ha ez a levél rossz kézbe került volna. Szerencséjére bennem meg lehet bízni. Még ha nem is fair dolog volt, amit kért tőlem, soha sem adnám ki a nevét.
Szóval itt telt be a pohár. Úgy döntöttem, hogy a jövőben egyik tanácsadóról sem fogok nyíltan beszélni és soha sem fogom elmondani a véleményemet a rajtam körül vevő dolgokról, ha ezzel az a gyanú áll fenn, hogy valakit direkt meg akarnék bántani. Az emberek hajlamosak ezt irigységnek vagy üzletféltésnek betudni, pedig csak látom, felismerem és kimondom.
Mindig is az emberi kapcsolatok voltak számomra fontosak és aki ismer, az tudja. Csak a saját termékeimre és szolgáltatásaimra fogok koncentrálni és arra, hogy az, aki megszavazta nekem a bizalmat, az 100%-osan azt kapja, amit vár tőlem.
.
Kategória: 
Címkék: 
Kövess Twitteren!
Csatlakozz Facebook-on!
Nos, a vélemény szabad – a tálalásra (modor, stílus) viszont oda kell figyelni…
Azt gondolom, érdemes megtalálni itt is az arany középutat, mert az mindkét félnek hasznos: Neked is, mert önmagad maradhattál, és a másiknak is, mert kapott egy külső nézőpontot, amiből csak profitálhat.
Az viszont egyértelmű, hogy ha valakivel bajunk van, azt NEKI mondjuk meg, ne a háta mögött terjesszünk róla mindenfélét – és ne is nyílt plénum előtt. Az ilyen beszélgetések szükséges és egyben elégséges feltétele a pontosan kettő darab érintett fél
Szerintem.
Ha valaki megmozdulásáról megjelenik a Facebook-on egy negatív vélemény, akkor az azt jelenti, hogy a vélemény írója az adott személy teljes munkásságát kritizálja? Nem hiszem.
Vagy ez sértődékenység kérdése?
Kathyvel egyetértek a “hogyan” fontosságában, viszont a négyszemközt erejében kevéssé.
A “-Légy szíves ne hülyítsd már az ügyfeleidet.”, “-Oké, nem fogom.” párbeszédek kevéssé elképzelhetőek számomra.
Norbi, ilyen az, ha valaki összekeveri a szókimondást a manipulálással
Ugye a “szuvenír jogot” (mint a szuverén gyakran félreértett kistesóját) Te is idézőjelbe szántad?
Az tekinthető kibeszélésnek, amit elmondanánk másnak, de nem szeretnénk ha az érintett fél is tudna. Legközelebb érdemes az érintett félt is meghívni rá, így van lehetősége neki is elmondani a gondolatait. Így a kibeszélés legkisebb formája se érződhetne.
Még azt is hozzátenném, hogy nem feltétlenül az a cél, hogy a másiknak ártsunk. Tanulhat belőle mindenki, maga az érintett fél is.
Norbert!
Amennyiben “négyszemközt” megmondtad a véleményed a “felbújtónak” és úgy tagadtad meg a “kérés”-ét, akkor minden reggel nyugodt lelkiismerettel nézhetsz a tükörbe.
Ha így van, talán az “Illető” is okult az esetből. Reméljük, igen.
Üdvözlettel: Tibor.
A bölcsesség csak az idővel jön. – PJA
Szuvenír??? LOL. Szuverén azkart az lenni.