Ez egy jóindulatú e-mail!!!

Ha már tanácsokat adsz és más embereket vezetsz, írj a magyar nyelv nyelvtani és stilisztikai szabályainak megfelelően, légy szíves!
Csak hogy egytlen kifejezést, magyartalanságot emeljek ki a sok közül: nincs olyan szó, hogy “legalapabb”, a beszélt nyelv talán ismeri, de az irodalmi, sőt szakirodalmi nyelv nem. Van olyan, hogy “legalapvetőbb” elmélet, vagy “alapelmélet”, és lehetne még további szinonímákat találni…

A hitelesség szerintem itt (is) kezdődik! Ha konyhanyelven, hibákkal írsz, sok embernek olyan érzése lesz, hogy ez az oldal is csak “vak vezet világtalant” alapon működik, mint oly sok más honlap.

Szerintem a szakmai profizmus mellett az igényesség is nagyon-nagyon fontos – hosszútávon legalábbis ez az, ami kifizetődő!

Ha nem akarod, ne tedd ki a hozzászólásomat a blogra, nem a köznek szól, hanem Neked!

Üdvözlettel,
Láng Bea

Másrészről (mivel minden éremnek két oldala van), ez nagy lehetőség olyanoknak, akik kicsit másak és megkülönböztetően kommunikálják cégüket, tevékenységüket. Könnyebben kiemelkednek a szürkeségből…

Talán az a baj, hogy még mindig működik az a gondolkozásmód, hogy készítek egy weboldalt, hírlevélfeliratkozót, csinálok adwords-öt és majd x % -a a listámnak vásárol. Nem is vágynak többre. A közösségi oldalakon üzenetekben amerikai MLM csodákat küldő egyénekről már nem is beszélve

Ebben persze az ügyfelek is hibásak, de méginkább az, aki nem törekszik, hogy online vállalkozása ne csak offline legyen, aki nem készít piackutatást új terméke bevezetése előtt és akinek egyszerűen nincs meg a szellemi tőkéje ahhoz, hogy lehet másképp is lehet.

“munkára, alkotásra, teremtésre” pedig szerintem úgy lehet motíválni embereket, ha érdekelté teszed őket. Lehet ez az, hogy lesz pénze új ruhára, új autóra vagy elviheti a feleségét egy drága színházba. Vagy csak egyszerűen nem fog annyit idegeskedni, biztonságérzete lesz – vagy akár büszke lesz magára, úgy érezheti megvalósíthatja önmagát.

Tehát akinek ezt a lehetőséget megmutatod, mint egy “előtte – utána” dolog és még akkor is noszogatni kell, abban pedig nincs belső (akár látens) motíváció és erő. Én azokra nem szoktam energiát pazarolni.

Kíváncsi lennék a véleményedre a gondolkodásra és cselekvésre való ösztönzés témakörében. Itt egy ország, tehetséggel és még sok mindennel megáldva. Erre mi történik, állunk egy helyben és próbáljuk eladni egymásnak a szolgáltatásainkat.
Szerinted hogy lehet munkára, alkotásra, teremtésre ösztönözni az embereket?
Pénz is van, tudás is van, lehetőség is van.
Még is valaki mástól, vagy valami mástól várjuk a megoldást!

Mennyivel jobb lenne, ha a megoldás része lennénk és nem a probléma része.

Várom válaszod

Azért köszi a feltételezést