Szerintem itt megint arról van szó, ami az adott “gurucsoport” megszokott módszere. Összecsomagoljuk a haveri cégek ajánlatait, írunk egy “1000 scrollos” (bocs ez csúnya, de így hívom azokat a hírleveleket és weboldalakat, amelyeket km hosszan lehet lefelé görgetni) hírlevelet és hozzá egy érkeztető oldalt. Ebben közöljük, hogy nagy veszély fenyegeti a kicsike vállalkozót az Interneten, mert a többiek úgy elhúznak mellette “mint a vöcsök” és ő bizony halálra van ítélve. Hacsak …!!! Hacsak nem vásárolja meg ezt a MINDENHATÓ ÉS MINDENKINEK EGYFORMÁN SZUPER csomagot AZONNAL! Ha nem akkor magára vessen ez az online egysejtű. Ha igen, akkor túlélheti a nagy veszélyt és kihúzhatja egészen a következő lenyúlásig. Ha meg nem és “véletlenül” éppen attól megy tönkre, akkor bocsika …

Persze nem muszáj sablonterméket venni borzasztó drágán, vehetsz “személyre szabott” hihetetlenül drága szolgáltatást is, amelynek keretében ugyanezt kapod, de minimum telefonon elbeszélgetnek veled, illetve egy kicsivel többért, mint a hihetetlenül drága személyesen is találkozhatsz a MESTERREL.

Az érzékenyebb idegzetűektől bocsánatot kérek, amiért nem cizelláltam a bejegyzést!

Egyetértek Gabriellel, a legtöbb kkv-nak (ha már állítólag rájuk lövünk, akkor nem árt ismerni a helyzetüket) eszébe sem jut egy TV reklám, illetve álom szintjén igen, de ha nagyon kísérletezni akar, akkor inkább kipróbálja a helyi TV-t, mert ott már egész kellemes árakért lehet megjelenni.
Ezt egyébként nem is tartom rossznak, amennyiben erősen fixált területekhez köthető a szolgáltatása, és tegyük fel, hogy a célcsoport ül az adott csatorna előtt.
De akkor már inkább a rádiót választanám. Persze ha van játékpénze, akkor lehet hogy érdemes kísérletezni, de azt hiszem, jelenleg a kkv-k esetében nem ez a jellemző

Azt hiszem ez a TV-s dolog elég célcsoport függő is. Nekem az a tapasztalatom, hogy sok vállalkozónak nincs is ideje arra, hogy tv-t nézzen, vagy egyszerűen nem akar, mert helyette inkább elővesz egy jó könyvet, vagy cd anyagot, vagy szakmai újságot.

Amire leginkább kíváncsi lennék az az, hogy méri-e valamiféle statisztika, hogy az x időpontban tévé előtt ülő felnőtteknek hány százaléka kkv cégvezető, esetleg kkv marketing vezető?

Bevallom, elég sok tévét nézek. Reklámokat is. Visítok is tőle nevetve, ha valaki azt mondja, hogy ő marketinges, reklámos szakember, de sose néz tévét. Nekem az picit olyan, mint az újságíró, aki nem olvas.

Az emlegetett reklámot viszont nem láttam a tévében, csak a neten néztem rá kíváncsiságból.

Tényleg érdeklődve várom, hogy az adott (mennyi?) reklámköltés mellett mennyi bevételt termel majd ez az akció. Szerintem az eredmények számítanak

Vissza az eredeti témához, aki ki tudja fizetni és frappáns a szlogenje és a márkája is jó, a termékeiről nem is beszélve szerintem sikeres tud lenni.

Biztos véletlen egybeesés, de pár napja találtam egy cikket, amiből idéznék. A cikk az X-faktor és a Megasztárról szól, de érdekes párhuzamokat lehet levonni belőle. Egyértelműen ha egy szóval kéne válaszolni azt mondanám, hogy nem hiszek a TV-ben, de aki hisz és áldoz rá, kívánom, hogy sikeres legyen. Az én hitem, szerintem abból adódik, hogy szűk látókörű vagyok, talán azért mert nem nézek TV-t. Az viszont tény, hogy az olyan cégek élén, amelyeknek van pénze sok esetben olyan vezetők állnak, akik nem hisznek az internetben (szerintük ez csak bohóckodás – tapasztalatból tudom), viszont este TV előtt alszanak el. Ők viszont nemsokára elmennek nyugdíjba és jön az X generáció. Az ő média-fogyasztási szokásaik vegyesek. Az Y-ról nem is beszélve, akik már interneten élnek és nem TV-t nézve. A kérdés az, hogy ki a cécsoport?

Az idézet (alul pedig a forrás – érdemes elolvasni a teljes cikket!)

“A tévécsatornáknak végre fel kellene ismerniük, hogy felnőtt egy új generáció, amelynek egészen más televíziózási, média-használati és vásárlási szokásai vannak. Ez a generáció kb. a másodperc tizedrésze alatt ismeri fel, ha egy műsor, egy előadó, egy zsűritag, stb. nem hiteles. Egy ilyen hír kb. két nap alatt járja körbe a netet, és a műsor sorsa máris megpecsételődött. Na persze, lehet erre azt válaszolni, hogy „nekünk más a célcsoportunk”, de ha nem ők, akkor ugyan kicsoda? A 136 éves néni, vagy az az ember, aki kettőig sem tud számolni? Ugyanis az előbbi alszik a tévé előtt, az utóbbi pedig egy összetett mondatot sem ért meg. Így aztán a reklámot – ami a tv fő bevételi forrása lenne – nincs kinek sugározni.”

http://zene.hu/20100619_megasztares_xfaktorami_a_musorokmogott_van

Nem értem, miért vált ki ekkora hisztit egyesekből, ha valaki offline próbálja meg elérni az offline embereket. Hűha!

Tény, hogy WG akármennyiért kapott TV reklámja tökéletes arra, hogy “más fxxxával verjük a csalánt”, azaz megnézzük egy rövidtávú tv kampány alkalmas-e arra, hogy a feltehetőleg nem netező kkv vezetőkkel észrevetesse magát, és ha elárulja milyen konverziókat ért el, akkor láthatjuk van-e értelme. Erre nincs mindenkinek pénze vagy lehetősége, bár ügyes PR megmozdulásokkal lehet helyezkedni a TV-en is.
Egy szemléletváltási kampányt hosszú ideig kellene folytatni, amihez a legjobb targetálás még mindig az Internet.

Majd látjuk-olvassuk lesz-e haszna, vagy csak csak Pr/Imidzs lecsapódása volt.

Figyelőként kíváncsian várom az eredményeket.

“Miklovicz Úr” nem hirdet TV-ben és ügyfeleinek sem ajánlja. “Miklovicz Úr” alacsonyköltségvetésű, de annál hatékonyabb marketinget és gerillamarketing tanít/ajánl és tanácsol és nem azt mondja, hogy old school – low-budget és rá három hónapra TV hirdetést ajánl! De ne tereljük ezt a kérdést személyes vízekre, korábban már kifejtettem: kritikám kizárólag szakmai alapokon nyugszik. Sajnálom, hogy többen is csak egy – amúgy nem létező – irigy embert látnak mögötte. Megjegyzem: sokan ezért nem merik vállalni az igazi véleményüket….

“sikertelennek vélelmezi ezt a műfajt” – én az elsők közt szögeztem le, hogy a legtöbb ember érhető el vele a leggyorsabban és hogy nagyon hatásos média. Ezt kérem ne adja a számba. A nagy cégekeknek alapvető marketingmix eleme a TV és ennek nem az a magyarázata, mert valahova el kell költeni a büdzsét

A tematikus csatornákkal kapcsolatosan leírtakra csak bólogatni tudok, viszont az 1-2 mFt a nagy kereskedelmi TV-khez biztos, hogy nem elég. Sőt nevetségesen kevés egy komolyabb kampányhoz. Elárulja nekem, hogy a TV2-n és az M1-en mit hirdetett, mely reklámok voltak azok?

Én azt tanítom és erre hívnám fel a figyelmet, hogy ha valaki 1-2 mFt-ot valóban áldozna a marketingjére, akkor alternatív és alacsony költségvetésű marketing eszközökből összerakott mixből tartosabb jelenlétet lehet elérni és ha sikeres a kampány, akkor sokkal szofisztikáltabban célozhatunk, így releváns célcsoportból több embert érhetünk el. Én nem GRP-ben számolok, hanem relevánsan megcélzott célközönséggel. Én nem tudom, hány potenciális ügyfelem nézheti a Monk-ot este 8kor a TV2-n. Én ennél biztosabbra megyek

Önnek mondom így “magunk közt”: Ez nem így van. Engem az irritál, ha valaki barterba kap egy TV hirdetést és attól kezdve azt hirdeti, hogy ez az amúgy költséges hirdetési forma már a kkv-knak való. Nem a hatékonyságát kritizáltam és nem azt mondtam, hogy ha lenne erre elkülönített pénzem, én nem hirdetnék rádióban, tv-ben. Hirdetnék, mert egy csúcskategóriás marketingmixbe már ezek a médiák is benne vannak. Azt mondtam, hogy nem éri meg és van sok más gazdaságosabb, sokszor hatékonyabb, de biztosan jobban targetálható hirdetési lehetőség létezik egy kis- vagy középvállalkozás számára.

Olyan az én olvasatomban egyébként nem létezik, hogy rossz trend, mert a trend attól jó, hogy sokan használják. Ettől válik trendé. Egy rossz dolgot nem kap fel a célközönség, a felhasználók tábora, nem fog elterjedni, nem lesz belőle trend. Úgy ahogyan a kkv-k sem fognak tömegesen hirdetéseket vásárolni a TV-knél. Biztos lehet benne, hogy tudom, hogy mit beszélek. Az évenkénti KKV Marketing felmérés eredményéből (amit idén is megcsinálunk), a Magyar Reklámszövetség általi becslésből, valamint a Direktmarketing szövetség reklámmix felméréséből pontosan látható, hogy a TV a nagyok játszótere.

Nyilván nem nyugtattam meg, de kérem kövessen, nézze a blogot rendszeresen és talán elhiszi, hogy sokkal inkább érdekel a szakmaiság, minthogy személyesen valaki sikerét vagy piacát irigyeljem